A 15-16. század réme a vérbaj volt. Ha hinni lehet a szakirodalomnak, a betegség megjelenésének a pontos ideje: 1495. február 22. délután 4 óra. VIII. Károly francia király az Anjou-ház örököseként ekkor vette be Nápolyt és vonult be a városba 30 ezer katonájával. A győzelmet 80 napig tartó tobzódás követte. A nők még a kolostorokban sem voltak biztonságban. S a vérbaj elindult hódító útjára.

A betegség eredete vitatott. Van, aki szerint már az ókorban is létezett. A többség véleménye: Kolumbusz matrózai hozták Amerikából. Úgy tűnik, a tények őket igazolják. Kolumbusz 1493. március 15-én tért vissza, s 1493 májusában Barcelonában már előfordult a betegség. VIII. Károly hadseregében pedig spanyol zsoldosok harcoltak.

A betegséget számos néven ismerjük. Itáliában „francia betegség” a neve. Tudományosan morbus gallicus. A franciák nápolyi betegségnek hívták. Európa többi részén mindig a szomszéd országról nevezték el. Így az oroszok lengyelnek, a perzsák töröknek hívták. Végül a „francia” elnevezés maradt meg. A magyar nyelvben erre utalnak a franc essen belé, Egyen meg a franc. Menj a francba – mondások. A magyar nyelv különösen gazdag elnevezésekben: bujakór, bujafene, bujanyavalya, bujadög, bujasenyv, fenerühesség, rossz-seb, francia var, dögfrancus, stb. vagy a népi nyelvben a csunyabetegsíg.

A szifilisz a társadalom felső rétegében terjedt. Rotterdami Erasmus szerint nem számított rendes embernek, aki nem volt szifiliszes. A betegség Magyarországon már 1496-ban megjelent, mivel VIII. Károly seregében magyar katonák is harcoltak. Európa lakosságának legalább a huszada szenvedett ebben a betegségben (Előfordult nagyobb arány is). A szifilisz miatt a bécsi egyetemet be kellett zárni. A betegség orvosi elnevezése Girolamo Fracastoro páduai orvostól származik. Ő az epidemiológia megalapozója, s ő ismerte fel: a betegség nemi érintkezés útján terjed.

Hogyan gyógyítottak? Spanyolországban pályázatot írtak ki, s egy szőnyegszövő mester lett a nyertes. A 16. században már gyógynövényeket használtak: vértisztító növények, guajakfa, kínagyökér. Egy magyar orvosi könyv a Serapium nevű port ajánlotta, melyet 123 féle fű, 16 állati háj, 10 olaj és 20 féle virág keverékéből lehetett összeállítani. Volt, aki viperabort, teknősbékahúst javasolt, vagy azt, hogy a beteget be kell ásni lótrágyába. S volt olyan orvosi vélekedés is, amely szerint az önmegtartóztatás veszélyes. Ezért a kor neves orvosa, Montagagna, a 60 éves Bakócz Tamásnak ezt javasolta: „Vigadni, örvendezni, kedves barátokkal csevegni – és minden délután a második emésztés alatt egy nyugodt coitust végezni.”

Használták a higanyt kenőcs, füstölés formájában, vagy higany bevételét javasolták pálinkával. A cél az izzasztás, vizelethajtás, a hasmenés előidézése volt.

A 20. században sikerült hatékony megoldást találni. 1909-ben Paul Ehrlich a 606. kísérlet után a japán Hatával állította elő a Salvarsan nevű gyógyszert.