A Covid előtt is voltak komoly pusztítást okozó járványok. Ilyen volt a pestis. A legismertebb az 1348-as. Az ókorban és a koraközépkorban a pestis a fertőző betegségek összefoglaló neve volt, sorscsapást jelentett.

A járvány 1348 előtti jelentkezései: A 6. és a 8. század között rendszeresen pusztított. 541-ben Etiópiából indult, 542-ben Konstantinápolyban volt. Innen eljutott Spanyolországba, Itáliába, megjelent délfrancia területen, a Rajna-vidéken, s 544-ben ért véget. 557-ben újraindult. A 8. század végéig 10 – 12 évenként jelentkezett.

Az 1348-as járvány Asztrahányból indult el 1346-ban. 1347-ben Kaffánál (Genova ellenőrzése alatt) volt. A várost ostromló tatárok – kitört közöttük a pestis –visszavonulásuk előtt halottaik egy részét katapultokkal bedobták a városba. A pestis innen érkezett Messinába 1347 októberében. Genova nem fogadta keletről érkező hajóit, ezért 1348 novemberében Marseille-ben kötöttek ki. A pestis innen terjedt el Provence-ban, majd megjelent Pisában, Raguzában, Velencében, aztán az egész kontinensen Sevillától Moszkváig, Angliáig. Kelet-Európában szárazföldi úton terjedt el.

A pestis később is pusztított, de már lokalizált formában. A 17. század végéig Franciaországban szinte évenként ütötte fel a fejét. 1631-ben Velencében volt járvány, 1665-ben Londonban, Marseille-ben 1720–1721-ben, Moszkvában 1770-ben. Magyarországon a pestis a 15-18. században gyakori vendég volt. Az utolsó járvány 1811-ben pusztított, de Erdélyben 1828-1829-ben, a Balkánon pedig még 1841-ben is észlelték a betegséget.

A 20. századra csak kikötői járványok maradtak: Glasgow, 1900; Los Angeles, 1924. A járvány 25 milliós emberveszteséget okozott Európának. A pestis napjainkban sem tűnt el.

A pestist a fekete patkányok bolhái terjesztették. Egy csípéssel akár 25 ezer kórokozó is bekerülhetett az emberbe. A betegség kétféle változatban jelent meg: tüdő- és bubópestis. A tüdőpestis lappangási ideje 1-3, a bubópestisé 3-6 nap. A tüdőpestis 100%-os halálozást produkált, a bubópestis aránya 25-40%.

A védekezésben a Habsburg Birodalom járt az élen, nem véletlenül, mivel határos volt Oroszországgal és az Oszmán Birodalommal, ahonnan a járvány érkezett. A Habsburgok építették ki az egészségügyi határzárat, a cordon sanitaire-t a 18. században. Fontos volt az emberek mozgásának az ellenőrzése, s ennek eszköze az útlevél bevezetése volt. A rendszer működtetésében jelentős szerepet játszott a luxemburgi születésű Adam Chenot. Neki köszönhető, hogy a járványorvosok a legjobb szakemberek voltak.

A pestis bacilusának izolálásáról szóló jelentést 1894-ben a Pasteur Intézet publikálta. A szerző a svájci Alexander Yersin, aki 1893-ban Hong Kongban tanulmányozta a pestisjárványt. Yersinnel egy időben itt dolgozott a japán Shibasaburo Kitasato is, aki szintén felfedezte a bacilust, de nem volt biztos felfedezésében. Róla egy érdekesség: Robert Koch laboratóriumában dolgozott. Amikor Koch és felesége Japánba látogatott, megkérte a házaspár szobalányát, hogy szerezze meg Koch néhány hajszálát. Ezt aztán beletette a Kochnak szentelt Sinto ereklyetartóba.

A pestis elleni vakcinát az orosz Wolff Haffkine dolgozta ki 1897-ben.