December 25.-én van Jézus születésének napja. Hogy miért ezen a napon? A hagyomány nem őrizte meg, hogy melyik napon született. Alexandriai Szent Kelemen szerint május 15. volt ez a nap, míg Szent Epiphaniosz szerint január 6. Végül a niceai zsinat (325) döntött, s nem véletlenül tette erre a napra Jézus születésének napját. A római császárkor egyik meghatározó istene, s a kereszténység komoly ellenfele, Mithrász december 25-én született. S ez volt a Nap születésnapja, a győzelem a sötétség felett. A niceai zsinat döntése a Mithrász-kultuszt ellensúlyozta. Így Jézus lett az örök nap, az isteni fény, a sötétség legyőzője.
Nagykarácsonyt megelőző nap, december 24.-e a palócoknál minden ünnepet felülmúl szokásaival. Egy kis ízelítő.
Valamikor ez nap szigorú böjt volt. A gyerekeket azzal vették rá a böjtölésre, hogy majd meglátják a zöldtyúkot, az aranykakast, az aranytyúkot, az aranymadarat az asztal alatt. Később betettek egy könnyű ebédet. A vacsora 5-6 óra körül kezdődött. Ehhez előkészítették az asztalt. Máktörőt, ekevasat vagy más szerszámot tettek alája, az asztalra pedig magokat, búzát, kukoricát, babot, kendermagot, és mást is, hogy jelezzék a bőséget. A karácsonyi asztalra még alma is került. A közös karácsonyi almaevés jellegzetes palóc szokás. A gazda annyifelé vágta az almát ahányan voltak, s mindenki megette a maga gerezdjét. Ennek az volt a jelentősége, hogyha valaki eltéved, akkor arra kell gondolnia, kivel ette az almát karácsonykor, és akkor hazatalál. A vacsora megkezdése előtt a gazda fokhagymával keresztet rajzolt az ajtókra, az ólakra, hogy elriassza a boszorkányokat. S a vacsora: pálinkával kezdtek, majd „ostyát, fokhagymát, tököt, savanyú bablevest, mákos gubát, mákos csíkot, almát, aszalt szilvát, aszalt körtét ettek”. A babtól azt várták, hogy sok pénzük legyen, a sütőtöknek ugyanez volt a szerepe. A savanyúnak pedig az, hogy ne legyenek szomjasak nyáron. A gazdasszony minden ételt felrakott az asztalra, hogy közben ne kelljen felállnia. Ha ugyanis felkel az asztaltól, a következő évben nem lesz „heverő” tyúkja, így kiscsibéi sem.
Karácsonyböjtjét a lányok arra használták, hogy információt kapjanak jövendőbelijükről. S hogy mikor megy férjhez a lány, úgy lehetett megtudni, hogy a kiment a disznóólhoz, megkopogtatta, s a disznó röffentéseinek a száma jelezte, hány év múlva megy férjhez.
December 25-ét a családok otthon töltötték. Csak a misére mentek el. Ezen a napon a fiúgyerekek jártak karácsonyt köszönteni a rokonokhoz. Íme, egy karácsonyi köszöntő:
Jancsika, Juliska, te menj be előre,
Térdet, fejet hajtsunk,
Neked áldást mondjunk,
Ale, aleluja, József és Mária!
Tudom karácsonykor
Sok kalácsot sütnek,
Ha nincsen a házba’,
Vagyon a kamrába’
Bárcsak egy fél jutna
Az én tarisznyámba.
