A hamvazószerdával kezdődő nagyböjt előzi meg a húsvétot. Ezután tilos volt a húsfogyasztás és a tánc. Böjti étel volt a savanyú leves, olajos káposzta, tejes tészta, kásafélék, habart bab, mákos guba, málé, görhe, ganca, a cibereleves és a csóróleves is. Régen a legszigorúbb böjt a negyvenelés volt, s naponta csak egyszer ettek: krumplit, tésztát vagy aszalt gyümölcsöket.  

A húsvét előtti vasárnap a virágvasárnap, a pálmaágak vasárnapja. Nálunk a pálmát a barka helyettesíti. Ehhez a naphoz kapcsolódik egy jellegzetes palóc szokás, a kiszehajtás. A lányok egy piszkafára szalmabábut kötöttek, ócska ruhákból menyasszonynak öltöztették, majd kivitték a határba, s közben énekeltek. Szülőfalumban, Honton kölcsönruhát kapott a bábu, s kiénekelték azt a lányt, aki ruhát adott és azt is, aki nem.

Haj ki kisze, kiszőce,

Győjj be sódar, gömbőce,

Fehér Ilonka otthon ül,

A kiszére pentőt sző.

Ha megszövi, megvarrja,

A kiszére ráadja.

Haj ki kisze…

 

 

 

Végigmentek a falun, kimentek az Ipoly partjára, levetkőztették a bábut, majd bedobták a vízbe. A hontiak a nagy dögvész emlékére tartották a kiszehajtást. Máshol a határt védték vele jégeső ellen. Úgy vélték, a kiszi viszi el a böjti ételt és behozza a húsvéti sonkát. Gaál István az 1965-ben készített „Zöld ár” című filmjében egy igazi palóc kiszehajtást mutat be.

 A virágvasárnaptól nagyszombatig terjedő idő a nagyhét vagy sanyarúhét. A hét első felében az asszonyok takarítottak, meszeltek, a férfiak szerszámokat tisztítottak.

Nagycsütörtök a nyilvános vezeklés napja. Az esti misén zúgtak a harangok, a csengők és szólt az orgona. Eztán elhallgattak. Elmentek Rómába, a világ szívébe gyászolni.

Nagypénteken szigorú böjt és munkatilalom volt. Férfiak, nők tartózkodtak a káromkodástól.

Nagyszombaton délután hat órakor volt a feltámadási körmenet. Ilyenkor az is elment a templomba, aki az év során nem. A misén a Glória elhangzása után megszólaltak a harangok, visszajöttek Rómából. A harangszó véget vetett a böjtnek, s elkezdődött a húsvét. A körmenetről hazatérve kocsonyát, kolbászt ettek. A lányok nagyszombaton festették a tojást. A falusi ember nagyszombaton vetette le a téli öltözéket és tavasziasan öltözött fel a feltámadási misére. A lányok pedig pompáztak új ruhájukban.

Húsvét vasárnap Jézus feltámadása. Az asszonyok sonkát, kolbászt, tojást, sót, kalácsot és bort vittek a kismisére, s a pap megszentelte. Otthon ezt fogyasztották. Érdemes volt szalonnát is enni, hogy a kígyó ne csípje meg őket. Nincs megszabott étrend, így ünnepi ételeket fogyasztottak: húsleves, húsos ételek, töltött káposzta. Vasárnap délután már lehetett táncolni, udvarolni. A legények elmentek a lányokhoz, majd hajnalig a kocsmában mulattak. Innen indultak öntözködni.

Vízbehányó-, vízbevetőhétfőn kora hajnalban a lányos házakhoz mentek. A lányokat a patakhoz vitték és vízbe mártották. Vagy a kútnál addig öntözték őket, amíg minden ruhájuk át nem nedvesedett. A hatóságok tiltották ezt a durva módszert. A rimóci lányok szerint azonban „az volt az igazi, ha minden szoknyánk, ingünk vizes lett”.

A palócok földjén a locsolkodó versek újabb keletűek. Íme egy példa:

Nem vagyok én török,

Öntözködni jövök.

Ha száz koronát nem adtok,

Mindent összetörök.