A magyarban nem a latin nyelvekben használt karnevál szó honosodott meg, hanem a bajor-osztrák „vaschang” szóból származik a farsang elnevezés.

A karácsony után a farsang volt szokásokban a leggazdagabb. Bár Istvánffy Gyula szerint „Olyan ünnepe ez a palócoknak, hogy ahhoz a karácsony semmi.” Főleg az utolsó három nap, farsangvasárnap, farsanghétfő és farsangkedd volt ünnep. A három napos ünnepen senki nem dolgozott.

A farsangvasárnap előtti csütörtök volt a zsíroscsütörtök vagy a kövércsütörtök. Disznót vágtak, pogácsát sütöttek. A mulatságot a legénybíró irányította három-négy legényével, s a világi és egyházi hatóságoktól megkérték az engedélyt a bál megtartására, mivel a bál, az „ivó”, volt a farsang legfontosabb eseménye.

Hétfőn a legények járták a falut, szalonnát és más élelmiszert gyűjtöttek. Indulás előtt maskarát öltöttek. Ki cigányasszonynak öltözött, ki menyasszonynak vagy vőlegénynek, s egy cigánybanda kísérettel látogatták meg a házakat, ahol verset is mondtak.

„Itthon van-e a gazda?/

Van-e jó farsangja?/

Ha van jó farsangja/

Egyék, igyék mulatozzék/

Nekem is szalonnát adjék.”

Parádon szellemesen győzték meg a kántort, hogy adjon valamit. A saroglyán cipelt legény így fordult hozzá:

„Kedves Kántor uram!/

Arra kérem:/

Sírbaeresztő kötelem/

Tizenhat méteres kolbászból legyen!/

Úgy legyen!”

Néhány helyen asszonyfarsangot tartottak, ahol férfiak nem vehettek részt. Maszkba öltözve jártak a faluban, a férfiakat jégcsappal borotválták, s este macskabált tartottak. A Salgótarján környéki asszonyok mulatságát ördöglagzinak nevezték, s farsang keddjén tartották borospincében. Sütöttek, főztek és jót mulattak. A férfiak felé, akik arra jártak, obszcén szövegeket kiabáltak, s az is megtörtént, hogy elfogták, majd meztelenre vetkőztették és megcsúfolták őket. Ez a szokás Nógrád, Hont és Esztergom megyében általános volt.

A farsang ételekben bőséges és gazdag volt. Köztük szerepelt a kocsonya, a különböző húsból készült fogások és az édes sütemények, mint pampuska, herőke, a mézes és mákos ferentő.

A mulatozás húshagyó kedden éjfélkor harangszóval ért véget. A falu bírája elvette a vonót a zenészektől, s berekesztette a farsangot. A nagybőgőt is eltemették.

Volt olyan település, ahol felvonulás keretében maskarába öltözött legények kordélyon vitték a szalmából készült bábut a falu végére, ahol elégették. A Farsang János névre hallgató bábut kántor búcsúztatta:

„Meghalt szegény János, fiatalkorában!/

Nem dobog már szíve a gatyában.”

A menet résztvevői pedig ezt kiáltották:

„Jaj, jaj, János, János, meghalt Fassang János, nem lesz többé János!”

Hamvazószerda volt a nagyböjt első napja. Ezután tilos volt a tánc és a hús fogyasztása.