Luca napján, december 13-án van az év legrövidebb nappala és a leghosszabb éjszakája. Az egyház ezért is tette erre a napra Szent Lúcia, Luca ünnepét, aki 303 körül szenvedett vértanúságot. A középkorban különösen népszerű szentet az 5. század óta tisztelik. Ez a nap a sötétség távozásának és a fény születésének a napja. Az ártó hatalmak, a gonosz erők azonban ekkor támadnak a legerősebben, mert érzik hatalmuk végét. A Luca napjához kapcsolódó szokások ezért a gonosz elleni védekezést, a megrontás elkerülését szolgálják.
Luca napján fokhagymával kenték be a házak, ólak, istállók ajtaját, s az ablakokat is. A gazda a Luca napi vacsora előtt vagy utána a fokhagymával először a maga, majd a családtagok homlokára rajzolt keresztet. A fiúk és a lányok Lucának öltöztek: a fiúk a lányok ruháját, a lányok a fiúkét vették fel, járták a házakat, a falat dörzsölték, tollseprűvel söpörtek, stb., hogy elriasszák a gonosz szellemeket. December 13-án tilos volt varrni, nehogy bevarrják a tyúkok fenekét, mert akkor nem tudnak tojni. Se kenyeret sütni, se fosztani nem volt szabad, különben megbetegszik a tyúk. Ez a nap alkalmas volt szerelmi jóslásokra is. A lányok megrázták a zsúptetőt, s ha búza esett le, gazdag férjre számíthattak, ha pedig rozs, akkor szegény emberhez mennek férjhez.
Luca napjától karácsony böjtjéig a lányok mindennap cédulát írtak, rajta egy férfinévvel. S amikor mentek az éjféli misére, egyenként elszórták az úton, s az utoljára maradt cédulán levő név mutatta, hogy hívják majd a férjét.
Ha az emberek tudni akarták a következő évi időjárást, akkor lucakalendáriumot készítettek: karácsony böjtjéig 12 nap van, ezért ezek a napok a hiedelem szerint a jövő év hónapjainak az időjárását jelzik.
Az Ipoly menti falvakban a fiúk lucázni mentek. Reggel betértek a házakba s mondókába foglalt jókívánságokkal köszöntöttek:
Heverő legyen tyúkjok, lúdjok,/
bornyazzon meg tehenjek,/
csikózzon meg lovok,/
fiazzon meg asszonyok,/
vas legyen fazekok,/
cin legyen tányérjok./
A lánnak szép mátkát,/
a legínnek azok szerint./
Dícsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Ezután a földre heveredtek, a háziasszonytól pedig pénzt, diót, almát vagy aszalt gyümölcsöket kaptak ajándékba.
Luca napjától készült a híres lucaszéke, s karácsony előestéjéig kellett elkészíteni. Valamit mindennap kellett csinálni rajta. Tizenháromféle fát használtak a négylábú székhez, s ezzel mentek az éjféli misére. A szenteltvíztartó mellett ráültek, s egy megszentelt krétával kört rajzoltak köréje. Innen nézhették a boszorkányok bevonulását. Könnyű volt felismerni őket, mert szarvuk volt és csak félrefordított fejjel tudtak belépni a templomajtón. Az oltárnak pedig háttal ültek. A mise végén a szék készítőjének aztán szaladnia kellett hazafelé a boszorkányok elől. És, hogy ne érjék utol, mákot szórt maga után, a boszorkányoknak pedig egyenként kellett felszedniük ezeket az apró magokat.
Aki tehát tudni akarja, hogy környezetében ki a boszorkány, már most szedje össze azokat a fákat, amelyekből elkészíti ezt a varázserejű széket.
