Decemberben már hosszúak az esték, az éjszakák. A régi világban az asszonyok ilyenkor liba és kacsatollat fosztottak. Munka közben történetekkel szórakoztatták egymást. Az egyik arról szólt, hogy a meghalt fiú éjféltájt visszajött a szerelméért, s lóháton elvitte a saját világa felé. Közben ezt énekelte lovaglás közben: Hej de szépen süt a hold, megy egy eleven, meg egy élő holt. Nem félsz drágám? Szerelme nem félt, amíg meg nem érkeztek a temetőbe, ahol a fiú leszállt a lóról, s elvezette őt egy sírhoz, ahol lakott. A lány ettől úgy megrémült, hogy futott vissza az élők világába. A hallgatóság pedig beleborzongott a történetbe. A tv korszaka előtt az ilyen történetek jelentették a krimit, a thrillert, az akciófilmet, sőt a horrort is, élőszóban előadva. S a falusi asszonyok között mindig voltak jó és hatásos mesélők. Az ilyen estéken a palócoknál legtöbbször a boszorkányokról esett szó. A falu magányos női, vénasszonyai változhattak át boszorkává, akik aztán kutya, fekete macska vagy ló alakjában jelentek meg az elbeszélések szerint, s így kísértették az embereket. Ha azonban a fekete macska fülét behasították, a boszorkány nem tudott belebújni a macskába. Éjszaka az alvó kocsisok mellére ülve a boszorkány úgy megnyomta őket, hogy még napok múltán is érezték ezt és rázta őket a hideg. A boszorkánnyá változó nőket állítólag meg is patkolták. Nemcsak kísértettek, hanem a rontáshoz is értettek, s emiatt a tehén nem adott tejet. Mesterei voltak a szerelmi varázslatoknak. Pénzért olyan varázsszert csináltak a lányoknak, hogy a legények csak úgy bomlottak utánuk. A boszorkányok piszkafán, fekete macskán vagy seprűnyélen jártak a Szent Gellért hegyre vagy Tokajba gyűlésezni. Éjféltájban a falu határában is mulatságot tartottak. Körbe ülték az asztalt, melynek közepén vérrel teli üveg állt, s aranypoharakból itták az üveg tartalmát.
A palócok hiedelemvilágát azonban nem csak boszorkányok népesítették be. A kísértetek, a hazajáró lelkek is ebben a világban szerepelnek. Éjfélkor jönnek haza az öngyilkosok, a szegény embert tagosításkor becsapó hamis mérnökök, a misepénzeket elköltő fejetlen barát, az elhajtott magzatját kereső fehér asszony és a gonosz mostoha is. A jó emberek lelke is hazajár. Az öreg tisztelendő az égi fényben ragyogó templomban miséz. Van, aki azért jár vissza, mert itt felejtett valamit. Az élők ezért a legközelebbi halott koporsójában elküldik ezt a hiányzó tárgyat, vagy egyszerűen beássák a sírba. Az emberek úgy vélték, hogy a halál után a halott még negyven napig visszajár. Emiatt éjfél és egy óra között – ekkor van a holtaknak hatalmuk az élők körében – nem szabad vizet önteni az udvarra, mert félő, hogy egy visszajáró lelket öntenek le. Volt, aki látta éjszaka a halottak körmenetét, s volt, ahol a visszajáró lelkek a falról a földre dobálták a tányérokat.
A népi hiedelmek rendszeres „vendége” az ördög, akinek lólába van, farka és hétágú vasvillával jár. Rossz hírű, ijesztő figura. A templomban lucaszékre ülve látni lehet őket, amint táncolnak. Holdtölte idején pedig a keresztutakon akár találkozni is lehet az ördöggel, s még pénzt is kérhet tőle az, aki ehhez elég bátor.
A palóc hiedelmek egyik alig ismert alakja a pajod. A napot és a holdat egyaránt a pajod eszi. Ismertek aztán a gyerekijesztő lények, mint a kókó, kókós, a mókár, a mámó, a mumus, a bobos, a fejetlen ló, a tüzes ember vagy a rézfaszú bagoly. Gyerekkoromban engem is ez utóbbival ijesztgettek.
Palóc hiedelemvilág
